-Szinte mindannyian rabjai vagyunk valamilyen formában valaminek. Sok olyan embert ismerek például, aki az önmaga állította saját börtönében szenved,ezek lehetnek;hiúság,önimádat,irigység,féltékenység,gyarlóság,nagyravágyás, de lehetnek akár rabjai a saját étvágyuknak, a pénznek,az evésnek, az alkoholnak  a nikotinnak, koffeinnak vagy akár a tudatmódosító szereknek a drogoknak, és még hosszú sorokban sorolhatnám, hogy mennyi minden van még ami egy embert rabbá tehet;-de ezek még mindig távol állnak attól a fajta rabságtól ami egy embert a legalattomosabb módon tesz rabbá és igába kényszeríti. Az igazi rabság az sem az, mint mikor az embert valamilyen gonosz tettéért rácsok mögé csuklyák vagy kényszerzubbonyba zárják;-nem, nem az!-az igazi rabság az, ahol a lélek kerül "betonfalak" mögé, amikor a lélektől fosszák meg a fényt, a szeretetet, és a reményt. 

-Az emberiség történelmében mindig voltak hatalmak meg módszerek amelyek a népeket megfosztották saját hitüktől és rájuk kényszeríthettek olyan eszméket, dogmákat, filozófiákat amelyek az igát hozták maguk után. Időszámításunk első századaiban azokat akik nem követték és nem fogadták el a Római birodalom törvényeit és nem hódoltak meg  az isteneik előtt, azokat az oroszlánokkal etették meg, vagy máglyán égettek meg vagy éppen tömegek üdvrivalgása közepette gladiátorokkal végeztettek ki. De mindezek borzalmak ellenére mindig maradtak  olyan bátor szabad emberek akik tovább adhatták a szabadság misztériumát másoknak, akik a maguk idejében úgyszintén megharcolták a hitük szép harcát megvédve és tovább adva örökségül azt a titkot az utódoknak.

-Eltelt egy nemzedék, eltelt két nemzedék és a titok tulajdonosai egyre erősödtek egyre hatalmasabbak lettek, olyannyira hatalmasak, hogy végül térdre kényszeríthették Róma összes istenét és elfoglalhatták korábbi uraik teljes dicsőségét.

-A történet nem ér itt véget mert a misztérium tulajdonosai egyre erősödtek és egyre jobban ízlett nekik a hatalom, és a titok minden egyes évszázad elteltével gyengült mert megváltoztatták lényegét.

-Jött a sötét középkor, még ki sem aludt az egyik máglya már gyújtották a következőt, az éjszakák megteltek kínzó emberek fájdalmas sikolyaival és szívszaggató rájuk kényszerített vallomásokkal. Az inkvizíció követelte áldozatait, és mindazok akik azt hitték, hogy a titkot el lehet tulajdonítani, hogy a titkot el lehet zárni az emberek elől, hogy a titkot tetszésük szerint lehet irányítani meg is adták az inkvizíció istenének mindazt  amit kért.

-De ugyan úgy mint az első századokban most is akadtak olyan bátor  őszinte és tiszta szívű emberek akik nem hagyták a titkot beszennyezni elveszni, hanem megőrizve tisztaságában adták tovább még az életük árán is a következő nemzedéknek. Az előző örökösök elvesztették a titok feletti jogukat,és önmaguk dicsőségétől elvakult rabságába esve, felmagasztalták magukat a titok helyére és megépítették az "aranyborjút" imádatot hódolatot és engedelmességet követelve meg a meg félemlített alattvalóktól. 

-Teltek az évszázadok, harcok szakadások következtek mindenki magának akarta tudni a misztérium erejét, de a misztérium mindig csak azoknál maradt meg akik nem az öndicsőséget keresték, akik nem a hatalom vágya miatt akarták magukénak tudni hanem azért mert önfeláldozóak voltak, mert nem akartak senkit igába rántani láncba verni és visszaélni azzal a joggal, hogy ő a misztérium birtokában van.

-Az Újkor beköszöntésével megváltoztak a módszerek, már nem voltak több kínzások máglya égetések, nem volt több erőszak az már mind a történelem könyvekben végezte.Jöttek a megbánások a bocsánatkérések és egyre inkább úgy tűnt,hogy az emberiség megértette a titok valódi akaratát. A titok addigi kegyvesztettjei békét kötöttek, sőt-mitöbb szabad kezet adtak a misztérium terjesztésének, és úgy tűnt, hogy egy békés világ hajnala van a láthatáron. Csakhogy rövid ideig tartott ez a délibáb szerű látomás mert ahogy terjedt az újvilágban a misztérium üzenete, egyre többen és többen kezdték átértelmezni ezt az üzenetet a saját szájízük szerint és újra elkezdődött a harc;-csakhogy ez a harc már nem az emberi testeket követelte áldozatnak hanem az emberi lelkekre emelte a tétet. És innentől kezdve elkezdődött egy szellemi háború ami sokkal de sokkal veszélyesebb mint az elmúlt évszázadokban megtörtént legszörnyűbb emberáldozatok. Ha elveszik a lelkedet az már kihat az örökkévalóságra is.

-A blogom célja; a lélekvadászok felfedése akik közé egykor én is tartoztam. Mára már a legtöbb ember ismeri őket, hallott róluk és szinte biztos, hogy kapcsolatba is lépett a legtöbbjükkel, mert hát nekik egyetlen kitűzött céljuk van;-hogy minél több lelket adjanak át a nagy paráznának.

 

"És ne féljetek azoktól akik a testet ölik  meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább ,aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában."

(Mt.10:28)

Papilon

 

Megosztás a facebookon