"Saját Tested törted kedvemért, Hogy kenyerem az égben legyen; Örökséged kelyhét veszem, Rólad én így emlékezem." (Hymns of Dawn C.T Russell)

 

Chris S. vagyok ex  Jehova Tanúja és, hogy hogy éltem meg hitemet azt az alábbiakban elmondom.

-1963 Júniusában hat hónapos koromra megkereszteltek az Isten Gyülekezete Egyházába. Négy évre rá viszont hatalmas fordulatot vett az életünk; anyám 1967-ben elkezdte tanulmányozását a Jehova Tanúival és nemsokára aktív tagjává is vált megkeresztelkedése által. Ennek köszönhető, hogy számomra Jehova Tanúi lettek az egyetlen vallás amit megismerhettem.A későbbi években meglepetés szerűen érintett az a felfedezésünk, hogy a nagymamám családja már az 1800 években kapcsolatban volt az akkor még úgy nevezett "Biblia kutató"csoporttal, és ez a felfedezés némiképp büszkeséggel is töltött el mert nem sokan mondhatták el ezt magukról.

-1968-ban édesapám is elkezdte tanulmányozását a Jehova Tanúival, és 1971-ben ő is megkeresztelkedett.

-Úgy nőttem fel, hogy engedelmeskednem kell nem csak a szüleimnek hanem a véneknek is és az Őrtorony Társulat szeszélyeinek is, mert ez az engedelmesség által leszek kedves  Jehova isten szemében. Ahogy elértem a kamaszkort ,a felkészítést a Kanadai Őrtorony Branch központjába fojtattam , miközben annyi időt töltöttem a háztól-házig való prédikáló munkába amennyit csak tudtam. Tizenhét évesen én is megkeresztelkedtem és nagyon büszke voltam mert tudtam, hogy hűségem által Jehovának lesz még egy hű szóvivője aki az egyetlen igaz vallást hírdetti a földön.

-Nagyon szerettem a szolgálatot, becsülettel és lelkiismeretesen végeztem a prédikáló munkát akár az utcán akár házról házra hirdetve a jó hírt.

-Elérkeztem életem abba az időszakába amellyel minden aktív tanúnak egyszer szembesülnie kell . Kérdések és kételyek kezdték égetni az elmémet amikor szembesülnöm kellett az oda-vissza változásokkal, az úgynevezett "új megvilágosodásokkal". Mivel senkihez nem fordulhattam ezekkel a megválaszolatlan kérdésekkel, így félelemmel a szívemben magam kezdtem el a személyes kutatást. Kételyeim egyre erősebbek  voltak és egyre jobban igazolták önmagukat minden egyes megválaszolatlan kérdés után. Egy nap leültem és készítettem egy listát; az egyik oldalra fel vázoltam azt amit tanít a Szentírás, a másik oldalra meg azt amit tanít az Őrtorony;-nem is kell mondanom, hogy az eredmény mennyire de mennyire eltérő volt.

-Senkinek nem mondtam el kételyeimet meg felfedezéseimet, de mint tisztességes ember úgy gondoltam, hogy nem maradok tovább csendbe és elmondom mindazt amit nem tudok elfogadni. Tudtam, hogy segítségre szorulok és mindvégig reménykedtem, hogy tévedek és minden bizonnyal megkapom a válaszokat amelyek nem hagytak nyugodni.

-Végre rászántam magam és kitálaltam, mondanom sem kell, hogy milyen gyűlölettel fogadták az érveimet. Életem legszörnyűbb korszaka köszöntött be. Megaláztatás és kiközösítés lett a "lázadásomra" kapott válasz. Szembesítettek azzal, hogy közel állok elveszíteni családomat,barátaimat és Jehova kedvességét, kegyességét, ha nem mutatok megbánást és nem vetem ki a fejemből mindazt a sátáni eretnekséget amit felhoztam.

-Teljesen magam alá kerültem, nem akartam élni és mindent meg is tettem, hogy ez bekövetkezzen. Előbb az alkoholos pohár felé fordultam segítségért aztán meg a kábítószer lett a barátom.

-1992-ben összeroppantam és már már ott volt, hogy elérem célomat, viszont ez nem volt megadva nekem. 2 hónapig nyomtam a kórházi ágyat végigjárva a poklot az elvonó kúrákon, viszont volt valami csodálatos is ebben a szenvedésben, rájöttem, hogy van lelkem.

-Négy éven keresztül nem tettem semmit, továbbra is jártam a Királyságterembe és minden Őrtornyot elolvasva egyre inkább megerősödött bennem a valóság, hogy mindazt amit a Társulat tanít és mond hazugság.

-Az utolsó kongresszuson,  mellettünk ült egy idős néni, kérdésemre, hogy "szokta e olvasni a Bibliát?" az volt a válassza, hogy "Nem,mert  úgysem értené meg a szervezet iránymutatása nélkül".

-Végül döntöttem;- ott voltam egyedül a semmi közepén, se család, se barát, se isten. Ezen a kritikus ponton került be az Úr az életembe mert olyan embereket küldött elém akik igaz barátok voltak és kézen fogva, támogatva mutatták meg nekem, hogy mi az igaz szeretet.

-Az Úr munkálkodott bennem mert Március 15-én 2001-ben elfogadtam Jézust mint Uramat és Megváltómat. Azóta teljesen más irányt váltott az életem mert Jézus meggyógyított a lelki vakságtól és felszabadított a rabszolgaság alól, megtisztítva bűneimtől a z Ő kegyelme által.

-Ma már nincs semmi kétségem, hogy halálom után hova kerülök, Jézus szeret engem és biztosítja számomra az előkészített helyet ott maga mellett a mennyben.

-Ha ön kedves olvasó egy Jehova Tanúja vagy bármely más  hamis vallás  vagy szekta tagja,alattvalója akik fenyegetőzve próbálják Önt ott tartani és lelkét láncokba verni;-könyörgök önnek, hogy ne taszítsa el az Úr Jézust, hanem adjon neki helyet az életében, és ígérem, hogy nem fogja megbánni!

Sok szeretettel;

Chris s.

"Hogy a ti hitetek ne az emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.."

(1Kor.2:5)

 

Megosztás a facebookon

 

  

-Szinte mindannyian rabjai vagyunk valamilyen formában valaminek. Sok olyan embert ismerek például, aki az önmaga állította saját börtönében szenved,ezek lehetnek;hiúság,önimádat,irigység,féltékenység,gyarlóság,nagyravágyás, de lehetnek akár rabjai a saját étvágyuknak, a pénznek,az evésnek, az alkoholnak  a nikotinnak, koffeinnak vagy akár a tudatmódosító szereknek a drogoknak, és még hosszú sorokban sorolhatnám, hogy mennyi minden van még ami egy embert rabbá tehet;-de ezek még mindig távol állnak attól a fajta rabságtól ami egy embert a legalattomosabb módon tesz rabbá és igába kényszeríti. Az igazi rabság az sem az, mint mikor az embert valamilyen gonosz tettéért rácsok mögé csuklyák vagy kényszerzubbonyba zárják;-nem, nem az!-az igazi rabság az, ahol a lélek kerül "betonfalak" mögé, amikor a lélektől fosszák meg a fényt, a szeretetet, és a reményt. 

-Az emberiség történelmében mindig voltak hatalmak meg módszerek amelyek a népeket megfosztották saját hitüktől és rájuk kényszeríthettek olyan eszméket, dogmákat, filozófiákat amelyek az igát hozták maguk után. Időszámításunk első századaiban azokat akik nem követték és nem fogadták el a Római birodalom törvényeit és nem hódoltak meg  az isteneik előtt, azokat az oroszlánokkal etették meg, vagy máglyán égettek meg vagy éppen tömegek üdvrivalgása közepette gladiátorokkal végeztettek ki. De mindezek borzalmak ellenére mindig maradtak  olyan bátor szabad emberek akik tovább adhatták a szabadság misztériumát másoknak, akik a maguk idejében úgyszintén megharcolták a hitük szép harcát megvédve és tovább adva örökségül azt a titkot az utódoknak.

-Eltelt egy nemzedék, eltelt két nemzedék és a titok tulajdonosai egyre erősödtek egyre hatalmasabbak lettek, olyannyira hatalmasak, hogy végül térdre kényszeríthették Róma összes istenét és elfoglalhatták korábbi uraik teljes dicsőségét.

-A történet nem ér itt véget mert a misztérium tulajdonosai egyre erősödtek és egyre jobban ízlett nekik a hatalom, és a titok minden egyes évszázad elteltével gyengült mert megváltoztatták lényegét.

-Jött a sötét középkor, még ki sem aludt az egyik máglya már gyújtották a következőt, az éjszakák megteltek kínzó emberek fájdalmas sikolyaival és szívszaggató rájuk kényszerített vallomásokkal. Az inkvizíció követelte áldozatait, és mindazok akik azt hitték, hogy a titkot el lehet tulajdonítani, hogy a titkot el lehet zárni az emberek elől, hogy a titkot tetszésük szerint lehet irányítani meg is adták az inkvizíció istenének mindazt  amit kért.

-De ugyan úgy mint az első századokban most is akadtak olyan bátor  őszinte és tiszta szívű emberek akik nem hagyták a titkot beszennyezni elveszni, hanem megőrizve tisztaságában adták tovább még az életük árán is a következő nemzedéknek. Az előző örökösök elvesztették a titok feletti jogukat,és önmaguk dicsőségétől elvakult rabságába esve, felmagasztalták magukat a titok helyére és megépítették az "aranyborjút" imádatot hódolatot és engedelmességet követelve meg a meg félemlített alattvalóktól. 

-Teltek az évszázadok, harcok szakadások következtek mindenki magának akarta tudni a misztérium erejét, de a misztérium mindig csak azoknál maradt meg akik nem az öndicsőséget keresték, akik nem a hatalom vágya miatt akarták magukénak tudni hanem azért mert önfeláldozóak voltak, mert nem akartak senkit igába rántani láncba verni és visszaélni azzal a joggal, hogy ő a misztérium birtokában van.

-Az Újkor beköszöntésével megváltoztak a módszerek, már nem voltak több kínzások máglya égetések, nem volt több erőszak az már mind a történelem könyvekben végezte.Jöttek a megbánások a bocsánatkérések és egyre inkább úgy tűnt,hogy az emberiség megértette a titok valódi akaratát. A titok addigi kegyvesztettjei békét kötöttek, sőt-mitöbb szabad kezet adtak a misztérium terjesztésének, és úgy tűnt, hogy egy békés világ hajnala van a láthatáron. Csakhogy rövid ideig tartott ez a délibáb szerű látomás mert ahogy terjedt az újvilágban a misztérium üzenete, egyre többen és többen kezdték átértelmezni ezt az üzenetet a saját szájízük szerint és újra elkezdődött a harc;-csakhogy ez a harc már nem az emberi testeket követelte áldozatnak hanem az emberi lelkekre emelte a tétet. És innentől kezdve elkezdődött egy szellemi háború ami sokkal de sokkal veszélyesebb mint az elmúlt évszázadokban megtörtént legszörnyűbb emberáldozatok. Ha elveszik a lelkedet az már kihat az örökkévalóságra is.

-A blogom célja; a lélekvadászok felfedése akik közé egykor én is tartoztam. Mára már a legtöbb ember ismeri őket, hallott róluk és szinte biztos, hogy kapcsolatba is lépett a legtöbbjükkel, mert hát nekik egyetlen kitűzött céljuk van;-hogy minél több lelket adjanak át a nagy paráznának.

 

"És ne féljetek azoktól akik a testet ölik  meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább ,aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában."

(Mt.10:28)

Papilon

 

Megosztás a facebookon